Rianna privát honlapja

„Amikor odaérünk a csoda-kulipintyóhoz, a csaj elkerekedett szemekkel lavíroz be a garázsba, aminek ajtaja minden jelzés nélkül kinyílik előtte, majd bezárul mögötte.
- Te Rian, ez a ház mindenkit ilyen szívélyesen fogad? Kávét is szervíroz, vagy csak teát?
- Glédánál ne lepődj meg semmin. Egyébként minket itt már várnak. Kávé, tea csak külön rendelésre, vagy inkább önkiszolgálással működik. Ami technikai eredetű, azzal a ház gazdája remekül elcseveg annak anyanyelvén. Az autóddal úgy fog bánni, mint egy hercegkisasszonnyal. Eleinte én is féltékeny voltam, de hamar rájöttem, nem érdemes. Amióta Gléda gondját viseli, a Honda nemhagyott cserben a leglehetetlenebb helyzetekben sem.
- Azt elhiszem, hogy volt alkalmad kipróbálni, mindig is hamar belecseppensz a meleg helyzetekbe.
- Persze hogy. Úgy az igazi, és ki is keveredek belőle. Csak a legritkább esetben van szükség mentőakcióra.
- De akkor nagyon! - rosszmájúskodik, közben be is lépünk a nappaliba.
- Csak egyetérteni tudok - zendül fel egy összetéveszthetetlen mély hang. Mellette a ház gazdája. Lazán megpördülve kikapom Pilla kezéből a kocsikulcsot, és beleejtem Gléda tenyerébe. Rácsodálkozom a pincemély orgánum gazdájára.
- Hát te? Nem számítottam rád. -közben a bőszen vigyorgó testőrhöz fordulok - Haláli drága, lepasszolsz a főnöknek?
- Nem éppen. Négyesben megyünk, kevéssé feltűnő.
- Na ne etess Haláli, eddig nem zavart, ha egyszerre két partnered lett hirtelenjében.
- Változnak az emberek. Mellesleg szívesen átengedem kezdődő infarktusomat a rézbőrűnek. Neki vídiából vannak az idegei, aminek melletted igencsak hasznát veszi.
- Még a vídia is elrongyolódhat. Mi lesz veled ha megint testőröznöd kell? - fenyegetőzöm.
- Majd edzem a szívbillentyűimet.
Pilla nélkülem is megejti a bemutatkozást. Gléda beljebb tessékeli szentélyébe a csajt, aki nem győzi összeszedni szanaszét potyogázó álkapcsát. A srácnak csak ez kell, rögtön nekilát idegenvezetni. Ahogy elnézem, most sorra bemutatja Pillát a különböző ketyeréknek. Szem elől vesztem őket, gondolataim visszakalandoznak a fő problémát jelentő pasasokra.
- Szóval vége az önállóságomnak? -szegezem a kérdést a befolyásosabbnak. A másik eloldalog Glédáék után.
- Nem, de most szükséges, hogy a közeledben legyünk.
- Nem baj, ha négyünket együtt látnak?
- Haláli Pillával lesz, meg sem ismernek majd minket.
- Hümm.
- Mi hümm?
- És Te? Nem félted az inkognitódat?
- Veled leszek.
- Komoly?
- Komoly.
- És a kapcsolatunk?
- Hogy érted?
- Csak a miheztartás végett. Hogy viselkedjek veled? Olvadó tekintettel nézzek rád, mint egy klasszis szeretőre szokás, vagy csak simán, barátilag? Esetleg a leendő exnek kijáró unott arcot idézzem, amikor hozzám szólsz?
- Az első változat megfelel.
- Nem jó - felelem rekedten. Nagynehezen leszorítom a pulzusszámomat. - Könnyebb úgy dolgozni, ha függetlenek vagyunk.
- Vagyis kutatásaidhoz bevetnéd nem kicsiny női vonzerődet - nem tetszik neki.
- Hülye vagy. Ha úgy tudják rólunk, összetartozunk, kihasználják. És hát én is használhatom, ha nem is túlságosan, a női vonzerőt. Nem lebecsülendő.
- Te ne félts, vigyázok magamra. Itt az a probléma, hogy rád is vigyázni kell. Ígérd meg, nem viszed túlzásba az önállóságot. Hogy legalább beszólsz rádión, mielőtt fejest ugrasz valamibe, hogy tudjuk hová kell küldeni orvost, mentőt, katasztrófa elhárítót.
- Szép is a bizalom - sértődöm.
- Ez nem bizalmi, inkább biztonsági kérdés.
- Rendben. A horroros éjszaka miért vonz?
- Amiért téged. Honnan tudsz a Különc Rémek-ről? - szóval Haláli gyorsan jelentést tett.
- Gibbon gyufája. Gondoltam nem hiányzik majd neki. Az öngyújtója mellé..?
- Nem szóltál. Látod erről beszéltem. Vakrepülsz. Először is megtakaríthattad volna nekünk néhány betűhegy átnyálazását. Másodszor nem is tudod mi vár ott rád.
- Feltételezem néhány különc rém. Amellett pont azért mennék oda, hogy kiderítsek valamit.
- Pontosan fogalmazol. Vabankra mész: valami majd csak az ölembe pottyan... Azzal nem számolsz, hogy te éppúgy belepottyanhatsz valaki ölébe, amúgy képletesen.
- A intuícióimra szoktam hallgatni, eddig bevált. Majd felismerem, amit meg akarok tudni, vagy akitől megtudhatom.
- Na, tök sötét van már. Mi elindultunk Pillával - kukkant be hozzánk Haláli. Egyszerre biccentünk.
- Fél óra múlva megyünk utánatok - mondja Indián. - Még pár dolgot tisztázunk, addig mérjétek fel a terepet. Ezt dugd a füledbe, ezt pedig a gallérod alá - hajít oda a sármőrnek két kis bizgentyűt. Kérdő tekintetemre a válasz - Nincs több belőle.
- Mi ez a diszkrimináció? - háborgok. Megrántja a vállát, int Glédának, aki közben kivonul a garázsba, hogy ismerkedjen Pilla kocsijával.
Eltűnődözöm. Most meg mit akar tőlem négyszemközt a pasas? Döbbenten veszem észre, hogy egyre gyorsul a pulzusom, kissé felületessé válik a légzésem. Megragad egy erős kar, és felnézve újra meglátom azt a ritka, bársonyos szürke árnyalatot.
- Valamit befejezetlenül hagytunk a tatamin - most simogat a selymes-mély hang. - Gondolkodtam.
- És mire jutottál? - lehelem.
- Erre - hajol felém. Ajkait először hűvösnek érzem, felrémlik előttem a márványszobor, de a következő pillanatban elönt a forróság, és magam is meglepődöm a saját reakciómon. Nem könnyű esti csók ez, faljuk a másik száját, majd lassan eszmélve elengedjük egymást. - Éreztem, hogy észbontó vagy, denem reméltem, hogy ez ilyen lesz.
- Miért? - nézek rá elbűvölten. - Te nem tudtad? Én már sejtettem korábban is, de csak a romkastély udvarán tudtam meg.
- Tudhattam volna. Ennyi nem elég - emeli kezét, finoman érint, s én tenyerébe simítom arcomat. Hosszan nézzük egymást hitetlenkedő tekintettel. Én az álombeli harcost látom, magas homlokán pánt feszül. Elmesélem neki.
- Már találkoztunk egy elfeledett korban. Ébren voltam, mikor megálmodtalak. Te egy élettől nyüzsgő kastély udvarán álltál, mikor egy griffen leereszkedtem a fellegekből. Éreztem rég ismerjük egymást, talán egy másik korból hisz ott, akkor, először láttalak.
Rámcsodálkozik hitetlenkedő tekintettel.
- Én is jártam ott. Abban a korban. Múltkor körülnéztem a kastélyromnál. Egy rejtett folyosót találtam, ami egy kis terembe vezet. Annak bal szélén áll egy nőszobor, régies motívumokkal díszített, harcoshoz illő ruhában. Látszik rajta, hogy nagyon régi, színe, mintái megkoptak, ennek ellenére egy ismeretlen kor aurája érezhető a közelében.
Elhallgat. Csak szememmel sürgetem, s vonakodva bár, de folytatja.
- Hirtelen magam előtt láttam ahogy felém lép, vállán hátravetett köpenye alól kilátszik kardjának markolata, övében tőr, hosszú lábain puha redőzésű nadrág térdig érő csizmába gyűrve. Bal karján egy sólyom ül. Arca halovány, nagy szemei egyszerre zöld-szürke-kék színekben játszók.Finom metszésű orra alatt szépívű ajkak. Szája sarkában mosoly ül. Fekete haját rövid sisakfrizurában hordja, szabadon hagyva karcsú nyakát. Homlokán aranypánt melybe szemének színét idéző kő van foglalva.
- És aztán? - sóhajtom.
- Elillant, mint egy látomás. Hiszen bármilyen valószerűnek tűnt is, csak egy látomás volt. De a hely és a látvány belém égett. Az a lány te voltál, és mégis más. Megismertelek.Abban a korban már találkoztunk, bár még csak tapogatózón kutattuk egymás lelkét. Halvány érzelem foszlányok maradtak csak meg bennem.
- Újra el kell menjünk oda, csak mi ketten.
- De nem most. Induljunk Pilla és Haláli után.
Látszik, hogy nem szívesen rángat vissza a jelen problémái közé, ezért nem bántom. Nagynehezen háttérbe száműzöm a témát, miközben már száguldunk is a válogatott rémségek közé.

A hely nem éppen egy külvárosi csehó benyomását kelti. A város előkelő negyedében lelünk rá. A kívülről decens épületbe lépve a külső ajtó után egy „más”-világba csöppenünk. Itt viszonylag kis térben meglepő zsúfoltság fogad. Előttünk ódon temetőt idéző kovácsoltvas kapu, melynek jobb sarkánál egy nem túl szép, következésképp nem kicsit ronda lény levesz minket egy nem túl szolid összeggel, cserébe kapunk tőle hologramos brossocskát, szám szerint kettőt. Az enyémen fekete párduc csereberéli magát egy fantasy ruhás lány alakjával. Elkapom Indián kezét, magam felé fordítom az ő medalionját. Azon egy ismerős férfialak váltakozik egy hatalmas sasmadár képével. Az orra elé nyomom az enyémet, közben figyelem a tekintetét.

- Furcsa, nem gondolod? - teszem egymás mellé a két belépőt.

- Érdekes - vet egy pillantást rá. Persze, első a meló. Vált két szót a Frankenstein teremtményre emlékeztető ajtónállóval, majd oda se nézve elmarja a karomat és nekiindul a villódzó-rémisztő közegben. Bátor ember.

- Most keresünk egy kellemes sarkot.

- Itt? - pásztázok körbe.

Meglátom Pillát, láthatóan élvezi a környezetet, csak úgy falja a látványt. Remekül szórakozik. Hamarosan értesülni fogok a benyomásairól. Mellette Haláli, nevéhez méltó nyugalommal viseli a környezeti ártalmakat, ami látó és hallószerveit ostromolja. Odatelepszünk a mellettük levő asztalhoz, háttal a különféle ocsmány színű nyákokkal borított barlangfal imitációnak.

Rögtön mellettünk terem egy aszimmetrikus küklopsz, tálcát egyensúlyozva enyhén rücskös csápjain. Mind az egy szemével megpróbál kérdőn nézni, majd szóban is megfogalmazza.

- Mit hozhatok?

- Egy itallapot kérnénk - az egyszemű bólint, fordul kettőt, és egy meglehetősen érdekesnek látszó, valósághű penészfoltokkal borított lapot tesz elénk. Böngésszük, de nem sok lényegeset sikerül a fantázianevek rejtette italok mibenlétéről kideríteni.

- Oké, talán egy ilyet? - mutatok a „Véreres szem” című sorra, de leendőkedvesem fintorog.

- Ez illik hozzád időnként - mutat rá egy „Torokszorító” nevűre. Mire végigolvassuk sztereóban fintorgunk és nevetünk felváltva.

- Szénsavmentes ásványvíz? - firtatózom mikor újból feltűnik a pincér-rém.

- „Sziklaizzadmány” - feleli magától értetődően. Rögtön kérek két pohárral.Kérdezgetem még, van-e tolmácsuk ehhez a rém-laphoz. Büszkén mondja, ő nem csak eszi, de perfekt beszéli is az emberi nyelvet. Megnyugtató.

Körülszemlélek. Hihetetlenül valósághűen van megcsinálva a hely. Borzongató. Nem kis pénz van benne, viszont amekkora a szörnyűségekre éhes tömeg, hozhat rendesen a konyhára. Végy egy kis kocsmahangulatot a Csillagok háborújából, adj hozzá pár karaktert a legújabb fantasy szerepjátékokból, jól rázd össze némi horrorisztitus környezettel és a kapott kulimász cirka megközelíti a Különc Rémek Bárja nevezetű felkapott szórakozóhelyet.

Felfedezem a táncparkettet, és rögvest lemegyek hídba. Táncolni is lehet, mégpedig nem akármin. A dance-re kijelölt hely egy vastag, teljesen átlátszó lap egy hatalmas és rémisztő fényeket árasztó lyuk felett. Néha sötét, különleges formájú árnyékok vetülnek rá alulról.

- Nézd! - bököm oldalba Indiánt. - Táncolhatunk a Pokol tornácán.

Közben megérkezik a zenekar, és elfoglalja a számára kialakított sziklapadot a lyuk mellett. A tagjai illenek a miliőbe. Mikor rázendítenek, kellemesen meglepődöm. Balladisztikus dallamok kemény rockkal ötvözve. Ez a zene könnyen elrepíti lelkem romantikus felét a fantázia birodalmába. Jól játszanak.

Tovább nézelődöm. Kibökök egy cigi árust. Odadzsal hozzánk. Pasasom kíváncsian lesi minek nekem, hisz bőszen és fennhangon útálom a bagót.

- Gyufája van? - kérdésemre elém telepíti kínálatát.

- Dobozos, fából, kartonból, rongyból, műanyagból ..

- A rajtuk levő ábrák érdekelnek - szakítom félbe - A hely imázsát tükröző kellene.

- Gyűjtő? - terít elém felcsillanó szemmel vagy nyolc féle rémséges kollekciót. Kibököm a Gibbonnál talált fazont. Áldozok is rá. A srác érzi az üzletet, tovább üti a vasat. - Ilyet máshol nem talál. Minden ilyes vackot kizárólag nálunk kaphat. Soha jobb alkalom. Minden hónapban új kollekció jön, most ezek a legújabbak - bök az egyik sorra várakozó tekintettel.

- Neked melyik tetszik? - fordulok a mellettem hősleg asszisztáló Indiánhoz.

- Talán ez - pöcköli felém az egyiket. Hologramos. Egy nő és egy férfialak van rajta az egyik pillanatban, majd egy kis mozdulat, és két nemes vad áll szemben egymással. Egy fekete nagymacska és egy hatalmas sas. Megveszem. Az egész sorozatot.

A cigi árus srác teljesen belelkesül, hadonászva magyarázza, neki is ez a kedvence. Kicsit jobban megnézem, szőke apródfrizurás fejét, érdekes, az imént vett gyufasorozat képeinek stílusában készült ruházatát. Kék szem, ártatlan tekintet. Lehet vagy tizenhét éves. Jól megnézzük egymást, egy pillantással felmérjük: kölcsönös szimpátia forog fenn.

- Csüccs ide hozzánk. Mesélj a munkádról - invitálom.

- Nem szeretik - sajnálkozik.

- Jár neked egy lélegzetnyi idő ekkora biznisz után. Nem igaz? - intek a gyufáim felé.

- Igaz - leül és várakozva tekint egyikünkről a másikunkra. - Mire kíváncsiak?

- Nem egy lélekfejlesztő környezet - mutatok körbe. - Hogy kerültél ide?

- Nem vészes. Kellett egy kis pénzt keresnem a suli mellett. Esténként négy órát vagyok itt. Jól fizet és izgi is. Sok minden történik errefelé. A haverom ajánlott be. A nővére itt dolgozik.

- Sokan járnak ide?

- Aha, felkapott hely. És elég széles a vendégköre - int az egyik sarok felé. És kit látnak szemeim. Gibbon ül egy jól szituált úrral. Érdekes.

- Ismered?

- Ja. Ő is szereti a gyufákat.

- És ki a tulaj? Megtűri az ilyen „érdekesebb” vendégeket is?

- Valami grófé a bár, de nem ő vezeti. Nem hiszem, hogy nagyon beleszólna, én is csak egyszer láttam itt.

- Na, és milyen a pali? - kíváncsiskodom.

- Nagyon elegáns ember, de valahogy megfagy körülötte a levegő, ha érti mire gondolok. A szeme miatt van.

- Aha. Egyébként hogy hívnak?

- Rogan.

- Na Rogan szerintem akár tegeződhetünk is. Én Rian Irony vagyok, barátaimnak csak Rian. Szevasz - emelem rá a poharam.

- Szevasz. De most már tényleg mennem kell. Túl jól fizető meló, nem akarom elveszteni.

- Ne is! Tetszik a hely, valószínű összefutunk még - intek búcsút. Indiánhoz fordulok kérdő tekintettel, aki szemével követi a srácot.

- Újabb hódolód akadt. Érdekes, valahogy nem illik a rém kategóriába, inkább különc - fordul felém. - Rövid időn belül több fantasyval találkoztam, mint egész életemben. Tényleg érdekes hely. Rogan talán segíthet megtudni pár dolgot.

- Csak óvatosan. Nem szeretném ha baja történne.

- Ne féltsd! Remek srácnak tűnik, biztos tud magára vigyázni.

- Nem szólt Haláli? - lesek a szomszéd asztal felé. - Egész jól elvannak. Csinálnak egyáltalán valami érdemlegeset is, vagy csak szórakoznak?

- Ne morgolódj. Mi is pont úgy nézünk ki, mint akik szórakozni jöttek - azért vált néhány szót Sir Halálival. Remekül csinálják, észre sem venni, hogy nem hozzánk beszélnek.

- Szóval?

- Össze fognak veszni.

- Mii?

- Most határozták el, hogy akcióznak egyet. Látványosan összevesznek, és Pilla lecsap a jól szituáltra - int Gibbon társa felé.

- Na nee.. és Haláli mit fog csinálni? Leissza magát bánatában?

- Áá, annál okosabb. Kirobog a WC-re, az ugyanis hátul van. Körülnéz egy kicsit.

- Eddig meg is volnánk. Mi mit fogunk csinálni?

- Falazunk és vigyázunk a társnőd épségére, ha egyáltalán szüksége van rá.

- Akkor táncoljunk - csapok le és már húzom is magam után a táncparkettra. Csak egy pillanatra torpan meg, mikor eljut a tudatáig a látvány, mire is kell rálépnie. Táncolunk. Az alapján, amit mozgáskultúrájából az edzőteremben láttam, gondolhattam volna hogy klasszis. Elbűvölten pörgölődöm a karján egy libabőröztető dallamra. Vállára hajtom a fejem és egy hosszú pillanatra átadom magam a varázslatnak. Szája a fülemnél matat, és.. - minő csalódás - Halálival konzultál a bűvketyerén. Na, én is összeszedem magam, nekilátok vizsgálódni félig lehunyt pilláim alól.

Meglehetősen közel siklunk el Gibbonék asztala mellett, jól láthatom az arcukat. A kívülről úriember látszik veszélyesebbnek. Úgy néz ki utasításokat oszt a majomnak, az meg illedelmesen bólogat. Olyan ügyvédszerű. Nagyon ismerősnek tűnik, pedig biztos nem láttam még soha. Az a típus, mint aki velem tárgyalt a furgonról. Nocsak nocsak. Felvetem az ötletet táncpartneremnek.

- Gléda lenyomozza a kocsijának a rendszáma alapján - tájékoztat.

- És honnan tudod melyik a kocsija?

- Még nem tudom, de egyszer csak elindul hazafelé. Kukac kint figyel a bár előtt.

- Zseni vagy.

- Eddig ez nem volt nyilvánvaló számodra? - húzza fel a szemöldökét csodálkozva. Megcsókolom.

Pilláék közben elkezdték a műsort. Így kénytelenek vagyunk oda figyelni. Remekülalakítják a civakodó szerelmespárt. Annyira belelovallják magukat, hogy a bár fele már őket figyeli. Pilla igazi délies temperamentummal hadonászik, Haláli nevéhez illő nyugalmát feledve egy magából kikelt vikingre emlékeztet. Osztatlan a sikerük, mikor egy jól irányzott pofon is elcsattan a szőke sármőr képén. Haláli durcás lesz, de mielőtt hátat fordíthatna, Pilla elviharzik a célszemély asztala felé. Olyannyira, hogy a jólszituáltat majdnem el is sodorja. Alig pislantok kettőt már ott is ül a társaságukban. Lezseren elővesz egy cigit és a két ipse versengve ad neki tüzet.Haláli eltűnik a bár hátulja felé.

Pörgöl egyet rajtam kedvenc táncpartnerem és átsuhanunk két alulról elénk vetülő, rémisztő árny között.

- Gléda nem ismeri ezt a helyet? Szerintem nagyon tetszene neki.

- Neked is belopta magát a szívedbe igen mélyen. Jól látom?

- Szemed, mint sasé - dicsérem.

- Elvégre a totemem.

- Igaz. Szerinted én vadmacskás vagyok? - nézegetem a belépőmön fel-feltűnő koromfekete párduc kecses alakját.

- Nem kicsit vad és nagyon macska. Szuverén jellem. Megtörni nem lehet, legfeljebb megnyerni.

- Kösz. Ezt bóknak veszem.

- Annak szántam.

- Szerencséd.

- Tudom - mosolyog rám. Közben kezdenek érdekessé válni a dolgok, a jólszituált ügyvédféle szedelőzködik, és nagyon fűzi Pillát. Nagyon érdekesen alakulnak a dolgok, mert a majomféle maradásra szeretné bírni, a másik inné magával ki tudja hová.

- Biztos itt van Kukac? Nem szeretném Pilla nyomát veszteni.

- Nyugi - táncol tovább, aztán már ott is vagyunk az asztaluknál. Ügyesen úgy fordulunk, hogy a pasasok nem, de Pilla lássa amint eltátogom neki, hogy menjen inkább a jólszituálttal, rajta leszünk. Leokézza a szemével, közben a zene ritmust vált és érzem, ahogy elsöprő lendülettel továbbrepít. A továbbiakban a bár hátsó részét figyelem én is, aztán úgy döntök nem strapálom magam, Indián úgyis mindent lankadatlan szemmel tart. Átengedem magam a tánc és a hely varázsának. Indián közben a fülembe sugdossa Halálinak szánt információit: ki, mikor veszi útját hátrafelé. Sajnos nem hallom, amit Haláli mond, de mivel Indián hangja egyre komorabb, találhatott valami érdekeset.

Mivel nem tudok bekapcsolódni a teremtés koronáinak eszmefuttatásába, elkezdem dolgoztatni saját szürkeállományomat. Újra lepergetem Rogannal folytatott párbeszéd minden egyes mondatát. A bár tulajáról szóló leírás nagyon ismerős. Ma már hallottam egy hasonló emberről, aki - mit tesz a szent fokhagymafüzér - szintén gróf.Lehet, hogy holnap vele ebédelek? Mindenesetre viszek magammal keresztet, szenteltvizet, fokhagymát, .. Na nee ..Hova nem csapongsz határtalan fantáziám! Talán a helyszín befolyásolja a gondolkodásomat?

Oké. Vissza a realitás talajára, bármily unalmas is néha. Szóval elképzelhető, hogy Icyé a bár, elvégre sikeres üzletember. Sokat nem tudok róla, és az hogy széles a vendégköre, még nem biztos, hogy jelent valamit. Icyt elnapolom.

Gibbon és egy ügyvédféle. Az utóbbi viselkedésében, gesztusaiban akár az én megbízóm ikertestvére is lehetne. Majd Pilla megtudja jó-e a tippem.

- Utána kell nézni ennek az ügyvédi társaságnak - osztom meg Indiánnal a legutolsó gondolatom.

- Amelyik felkért téged a furgon figyelésére? Már Haláli elindította a dolgot.

- Helyes. Én is tudni akarok mindent róluk. Elvégre engem ismernek.

- Ezért is van közülünk valaki mindig a közeledben, vagy elérhető távolságban. Ne mondd, hogy nem vetted észre.

- Észrevettem. Azt hittem ez azért van, hogy ne csinálhassak semmit.

- Semmi hülyeséget - javít ki. - Természetesen azért is. Mellesleg ez csapatmunka, ami nem éppen az erősséged.

- Kösz - fanyalgok. - Azért lehettél volna kedvesebb is. Mondhattad volna például, hogy senki sem tud ellenállni személyes vonzerőmnek, és sorsolással kellett eldönteni kire mikor kerüljön sor.

- Bocs, de nem engedem meg hogy ilyen dolgok befolyásolják a srácokat. Azviszont igaz, hogy ha más is ilyen közelről akarna vigyázni rád, kiásom a rég eltemetett harci bárdot, és fejét veszem a gazembernek -miközben mondja, mosolya súrolja a szám sarkát.

- Na ez már kezd jól hangzani - erőt veszek kocsonyává átlényegült végtagjaimon. - Haláli hol tart? Mennék már hazafelé. Ki visz haza?

- Én. Halálira Pillát bíztam. Kapcsolatban van Kukaccal is. Ne aggódj nem veszti el. Ha megtalálja elszállásolja magánál, úgyis kong a hodály háza az ürességtől.

- Gondolod Pilla ebbe belemegy? - kétkedem.

- Igen. Együttműködik velünk, kénytelen kompromisszumot kötni. És Halálinak van egy nagyon jó érve.

- Nem hiszem, Pilla egy kis ideig még a friss sebeit nyalogatja.

- Az érv mi vagyunk - néz rám fürkészőn.

- Valós érv?

- Részemről igen.

Válaszul átkarolom a nyakát - Menjünk. - Haláli mintegy végszóra jelenik meg és int. Indián elkapja csodálkozó pillantásom.

- Nagyon érzékeny a mikrofon - súgja.

- Az egész bagázs hallott minden szót? Kukac is?

- Hova gondolsz, azt azért nem. Nem tudna figyelni. Csak Haláli hallotta és nem fog visszaélni vele. - Nyugtat meg. Nem nyugszom meg. Továbbra is izgatott vagyok, sürgős mehetnékem támad, amit kénytelen a pasas tolerálni. Pár perc múlva már kint is vagyunk.”