|
Multimania
Ego-Zóna
Élmények
Macskák
Receptek
Buliképek
FilmSzínházMuzsika
Könyvek
Lánclevelek küldőinek tanfolyama
|
Néhány
szó magamról
avagy egy némiképp rendhagyó
életrajz
Érkezésem
1967. december 17-én pontosan 14:40-kor érkeztem a
Földre, Nyilas jegyében, Ikrek aszcendenssel. Rá
egy hétre, pont Karácsony szent estéjén
vittek haza szüleim, így eleven ajándékként
érkeztem a fa alá.
A
kezdeti bukdács, avagy a gyerekkor
 Megtanultam
az olyan alapvetõ dolgokat, mint a kétlábra
állás, járás és dafke effektus.
Ez a legutóbbi sok gondot okozott minden felmenõmnek.
Nagyapám és apám igen sok kézirata és
egyízben az én hüvelyk ujjam
is megsínylette, mikor a nagy papírvágó
olló került a kezeim közé.
A másik - számomra, és szerintem minden
gyerek számára evidens, másoknak érdekes
- dolog a helyváltoztatási módszerem volt.
Ha gyorsan akartam közlekedni, egyértelmû volt
számomra, hogy a négy az több, mint a kettõ,
így négykézláb hasítottam a parkettán.
A bölcsit szerencsére megúsztam, nagymamám
nevelt. Még ovi elõtt le tudtam írni a nevem,
és jó pár dolgot el is tudtam olvasni. Apám
szokta emlegetni, hogy három éves koromban voltam
a legokosabb, azóta csak hülyülök. Mikor ezt
elmeséltem a páromnak, annyit tett csak hozzá:
Vígasztaljon, hogy legalább van honnan! Sikerült
pár gyerekkori képet összevadásznom a
családi fotóalbumokból, így ezeket is
feltettem ide.
Ovi
(nem egyszerűen)
Aztán
mint évvesztes - ki tudja miféle könyörgések
eredményeként - már két és fél
évesen felvétettem az oviba. Elsõ nap tetszett.
Lehetett sokat játszani, volt kivel, meg minden. Hogy ez
nem lesz egyszerû, arról jóatyám akkor
kezdett gyanút fogni, mikor este ekként értékeltem
a napot: "Ez klassz hely, ide eljöhetünk máskor
is." Na de hogy minden nap, arró szó se volt.
Már akkoriban is elég határozottan és
következetesen hangot adtam a véleményemnek,
tehát végigordítottam a második napot
az oviban. Apám jó taktikához folyamodott.
Az alku tárgya az volt, hogyha rendesen járok oviba,
cserébe elvisz az Állatkertbe
és megsimogathatok egy kisoroszlánt. Az üzlet
siekresen lebonyolódott, csak késõbb értesültem,
hogy mit összeizgultak szüleim. Történetesen
meg lett hirdetve az állatkerti oroszlánsimogatás
- épp sok pici oroszlánkölyök született
akkoriban -, viszont mikor odaértünk az állatoktól
kordon zárta el a látogatókat. Na de nem lehet,
hogy ne simogassak, óriási volt a tét. Apám
nem tudom mit mondott a gondozónak, de sikeresen kikönyörögte
mikor visszafelé vitték már a kölyköket
az anyjukhoz, hogy simogathassak.
Kisiskola
Mivel
újdonság volt, engem roppant mód érdekelt.
Beleszerettem az akkor még Élõvilág-ként
emlegetett biológia tantárgyba. Osztályunk
a legérdekesebb teremben székelt, ugyanis mienk volt
a biosz terem.
Ez rettentõ
széles skálát biztosított kreativitásunknak,
hisz a hátsó szekrénysorban rengeteg érdekes
dolog volt spirituszban vagy kitömve, esetleg csak szimplán,
csupasz csontként. És persze ott volt Samu, a csontváz.
Kedvünktõl függõen váltotatta pózait,
viselt némi ruhát vagy cigizett.
...még
mindig az általános
Természetesen
rászoktam az olvasásra.
Az
elsõ nagyobb lélegzetû, mondhatni komolyabb
mû, Szürke Bagoly Két kicsi hód címû
regénye volt, ezt követte Rejtõ Jenõ 14
karátos autó-ja és aztán már
nem volt megállás.
A Winnetou
elolvasása után elhatároztam, hogy nekem muszáj
megtanulnom lovagolni. Ezt a lehetõséget 12. születésnapomra
meg is kaptam, és hamarosan az Állatkert Kísérleti
Gyermeklovardájában töltöttem majd minden
szabadidõmet.
Beléptem
az Állatkert Barátok Körébe, és
indultam minden állatkerti vetélkedõn (plusz
5-ös járt érte). Meglepetésemre még
helyezett is lettem. Egyik évben 5. másikban 8.
Felfedeztem
más sportokat is. Mint lány, gondoltam jó,
ha meg tudom magam védeni, így elkezdtem karatézni.
3 éven át elég intenzíven, így
egy versenyen II. helyezettek lettünk csapatkatában.
Gimnázium
Mégpedig
a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium. Szerettem
ide járni. Nem szakadtam el nagy szenvedélyemtõl
az állatvilágtól itt sem. Mivel kezdõdõ
multimániám már alakulóban volt, részt
vettem az iskola színjátszókörében
is, ahol hihetetlenül jó hangulat uralkodott.
A hobbik
mindig nagy szerepet játszottak az életemben, és
még mindig nem tudtam eldönteni, hogy áldás-e
vagy átok a széles érdeklõdési
kör. Azért a lovaglás megmaradt, sõt,
a karatéról is lemondtam miatta. 16 évesen
végre elértem a vitorlás jogsi megszerzéséhez
szükséges korhatárt és megtanultam vitorlázni.
 Főiskolai
évek
Hát
tényleg csodálatos volt. A világért
se hagytam volna ki, de a három év elég is
volt.
Jártam lovas edzõképzõre, fogathajtásra
(Hoppá... valahogy a fogatbírói papíromat
még mindig nem kaptam meg, mióta is? 10 éve?!
Ha valaki illetékes olvasná ezen oldalakat, legyen
kedves intézkedjen!), és persze alapító
tagja vagyok az iskola Vitorlás
Clubjának is.
És ugye, mint minden felsõoktatási intézményben,
itt is történtek érdekes dolgok. Egy emlékezetes
esemény egyik éfolyamtársam fogadalmához
kapcsolódik, melyrõl készítettem egy
képriportot is melyen egy elszánt
hallgató, aki túljutott a kémia szigorlaton!
:)
 Munka
Ez egy
olyan dolog, ami többször muszáj, mint élvezet.
Pályakezdõként
sikerült a szakmámban elhelyezkednem, így Bábolnán
töltöttem két évet. Olyan élményekben
volt részem, amire nem is számítottam. Például
vezettem mindenféle jármûvet, ami "B" kategóriával
megengedett: Renault Traffic kisbuszt, Trabantot, Barkast, nagy
fekete Volgát, Zsigulit, stb... Egy idõ után
még attól se jöttem volna zavarba, ha pilótafülkébe
ültetnek. Persze
az irodai munka csínját-bínját is elsajátíottam,
sõt, erre az idõszakra tehetõk intim kapcsolatom
kezdetei a számítógéppel. Mondhatni
együtt nõttünk fel a PC-vel, akit még 286-os
korából ismerek. Tanulságos
volt, rengeteg tapasztalatot gyûjtöttem, de pénzt
egy fillért se. Így mikor úgy éreztem
többet már nem tanulhatok ott, visszatértem szülõföldemre,
Budapestre.
Persze
Budapesten irodai munkát leltem, dolgoztam kereskedõ
cégnél és alapítványnál
is. Aztán jött négy év saját biznisz.
Ezt nagyon élveztem. Õ volt a Herbalife.
Rengeteget utaztam és rengeteget tanultam.
Alapítottam
egy céget (For Life Studio), amit most apámmal közösen
viszünk. Apám cikkeket ír, hisz újságíró,
én pedig az E-Titkárság-ot
és a Rianna
Webdesign-t csinálgatom.
 A
jelen illetve a közelmúlt
Szóval
akit érdekel hogy is néztem ki, itt egy fotó
1997-bõl...:)) Ekkor ismerkedtem meg az internettel.
És
hogy milyen családból jöttem? Prezentálja
ezt néhány, a családom
tagjairól készült fotó!
Na és
pár szó Kedvesemről, mivel
ugye párosan szép az élet! :) Kedvesem
és társam hasonlóképp multimániás,
imádja a repülést, a villamosokat, a régi
számítógépeket, hogy csak párat
említsek. A
nagyon kíváncsiaknak tettem fel pár képet
rólunk, van idõszámításunk elõtti
és alatt is.
Perszehogy
hatással van rám, következésképp
kacsintgatok az Ő mániái felé is. Például
a repülés - különösen a műrepülés
és a helikopterek - korábban is vonzottak, igaz mániává
még nem fejlõdtek nálam. :)
(Aki
repülõket is akar látni, menjen a HamPage-re!)
Még
egy kis ego...
Bővítgetem
ám ezt a részt is, mivel ugye öregszem, és hát illik valós képet
mutatni magamról. Készült is egy kép, ami kivételesen tetszik nekem
magamról. Elég ritka, de előfordul.
Veszprémben
készült a Kálvária szikla csücskében. Nagy bátran kimásztam oda.
Az eredeti fotó megtalálható a
Balatonfelvidéki nyaralás képei közt, de amit ide teszek, azt
nagyon ego-centrikusan ego-zónásítottam, azaz totálisan én vagyok
a középpontban. Konkrétan kivágtam magam a képből.
Szóval
ez a kép 2003 nyarán készült, tehát a 35. évemet taposom éppen.
Újabb aktualizálás, 2007 Barcelona - valami fának az igen érdekesen kiszélesedő tövén csücsülök.
Most veszem észre, az előző képen a párizsi Hard Rock Cafe pólóm van rajtam, a mostani meg a bacelonai...:)
 Tücsök
Saját
állatkám is van ám, mégpedig egy meseszép
cica, akit sok-sok próbálkozás után
Tücsök névre kereszteltünk.
Tulajdonképpen
Ő választotta a nevét.
Speciális
ciripelõ megnyilváulásainak köszönheti
nevét, és mikor letücsköztük, jobban
hallgatott rá, mint korábbi, Maszat elnevezésre.
Tehát
Maszat törölve.
 Regény
írás
Mert
ugye ott van a regényem, amit 1995-ben kezdtem el írni
egy unalmas munkanapon. Azóta
idõnként írok még hozzá, ha sikerül
ráhangolódnom.
A regényt
ugyan nem, de a leendõ borítóját meg
tudom mutatni. Az új évezred hajnalán 2002.
elsõ napjaiban sikerült megalkotnom Corel Draw-val.
Második próbálkozásnak nem is olyan
rossz.
Mikor
elõször használtam, akkor egy villamost rajzoltam
a páromnak. Itten látható jobbra, igaz
kicsit béna, de elsõ próbálkozásnak...
Egyszer
régen, úgy 1995-ben, az aktuális munkahelyemen
ücsörögtem és unatkoztam. Egy idõ után
nem bírtam tovább, odafordultam a géphez, és
elkezdtem írni. Csak úgy, hogy elképzeltem,
hogy most épp mi történik velem, mint regényfõhõssel,
mindenféle koncepció nélkül. Egész
szépen haladtam, lassan bonyolultabbá vált
a történet ahhoz, hogy köztes szabad perceimben,
vagy óráimban írjam. Mikor kicsit leálltam
az írással, nehéz volt újra visszacseppenni
a történetbe, minél hosszabb ideig tartott a
leállás, annál nehezebb volt újra nekiveselkedni.
Nemrégiben egy
nagyon hosszú szünetet tartottam. Egy komoly munka,
teljesen lefoglalta minden kapacitásomat, a visszazökkenés
meg még várat magára. Szóval még
nem sikerült befejzni...
Azért idén
már alkottam valamit: megrajzoltam a leendõ regény
borítóját. :) És egyik kedvenc fejezetemet
is megosztom veletek, mely a Különc
Rémek Bárjában játszódik.
A lap tetejére |
